Olvasási idő: 6 perc
Az elmúlt egy hét eseményei alaposan felkavartak. Bár igyekeztem ebből a külvilágnak semmit sem mutatni, mert családom van, akiknek én jelentem a biztonságot. Most mégis bevállalom: félek.
Félek attól, hogy pár héten belül arra a sorsra jutunk, mint azok az emberek, akiket a híradásokban látunk. Félek, mert nem tudok ellene tenni semmit. Igazából attól is, hogy talán át sem látom, mi is zajlik a háttérben – bár ha tudnám, ha érteném és ha érdekelne, akkor is félnék, mert továbbra sem tudnék tenni semmit. A média ismét jól teljesít, ömlik a vér mindenhonnan. Plusz van facebookunk, TikTokunk, Instagramunk, ahol akár élőben is lehet követni egy kislány sikertelen újraélesztését, vagy az éppen zajló kijevi bombázásokat közvetítő asszony kétségbeesett sírását. Csodálatos. A dolog belpolitikai megközelítése és kommunikációja sem segít, hiszen ez remek alkalom egy újabb értelmetlen propagandára, vagy éppen sárdobálásra is. Egyik oldalhoz sem húz már jobban vagy kevésbé a szívem, mindegyik leszerepelt. Elmehetnek kollektíven a picsába.
A félelem az egyik legszarabb dolog a világon. Csendes gyilkos. Úgy hat rám, hogy sokszor észre sem veszem. Érzem a gyomromban, a szívemben. Másképp nézek a világra, másképp látom a napfényt, másképp reagálok a zajokra. Tegnap éppen egy autó tolatott végig az utcánkban, aminek hirtelen kísértetiesen olyan hangja volt, mint a légvédelmi szirénáknak. Az agyammal tudom, hogy egy autó tolatott, de egyre hangosabban ordít bennem a jövőjét féltő ember és gyermekét féltő szülő. Még jó, hogy megtanultam, mit kezdjek a félelemmel.
Most próbálok neked is segíteni:
- A félelem ellen küzdeni szoktunk, de nem érdemes. Valaki egyszer azt tanította, hogy a félelmet „el kell félni”, mert ez a rohadék kivárja, hogy hathasson. Ha ellenkezel, akkor addig piszkál, amíg be nem engeded. Adj neki lehetőséget, hogy hasson rád. Mondd azt a félelemnek: most beengedlek, gyere. Engedem, hogy hass rám, de erre maximum két órát kapsz. Aztán tűnés!
- Fogj egy papírt és egy tollat, és írd ki magadból az érzéseidet. Nem kell senkinek sem megmutatnod, magadnak írod. Ha ezt kiengeded, utat engedsz kifelé a félelemnek is.
- A gondolati és az érzelmi káosz nagyon sokat segít a félelemnek. Gondold át, és írd le, hogy milyen lehetséges forgatókönyveket látsz, és ennek milyen lehetséges következményei vannak rád nézve. Így látni fogod, hogy pontosan mennyire érdemes félned a rosszabb végkimenetelektől, és hogy ezek valójában mennyire ijesztőek. Strukturáltan, átláthatóan minden sokkal megfoghatóbb és befogadhatóbb.
- Készülj fel tervekkel minden eshetőségre! Lehet, hogy lesz köztük kényelmetlen és szar is, de legalább tudod, mit lépj, ha lépned kell.
- Hallgass meditatív zenét, sétálj valahol a természetben, kapcsold ki a kurva telefonod :-) és érezd, hogy van minek örülnöd.
- Ha pedig úgy érzed, hogy nem megy egyedül a feldolgozás, keress fel egy pszichológust! Hidd el, ettől sem beteg sem debil nem vagy.
Csináld meg, és urald a helyzetet! Csináld meg annyiszor, amennyiszer szükséges, mert a félelmet bizony nem egyszer kell leküzdenünk, hanem folyamatosan.
Van itt még valami. A félelem azért is szemét, mert felnyomja benned a stresszt az égbe. A stressz pedig az egyik oka a felesleges zabálásnak. A zabálás következménye pedig a hízás. Ha stresszes vagy, nem gondolkodsz józanul. A szenvedélyeid könnyedén átvehetik az irányítást. Ezt nyilván magamon is megtapasztaltam az elmúlt napokban is, mert többször volt, hogy a falat kapartam valami kajáért gyakorlatilag minden percben.
Őszintén:
- A szomszédban zajló háború nem megfelelő indok az önjutalmazásra. Ez megint egy kifogás, amire vagy felülsz, és élvezkedsz kicsit, vagy tudatosítod magadban, hogy a felesleges kajálással orbitális hülyeséget csinálsz. Ha a félelemre fogod a zabálást, ha azzal nyugtatod magad, hogy ezért senki sem haragudhat rád, akkor rossz hírem van: te fogsz haragudni saját magadra a végén. Meg lehet, hogy nem is tudsz majd olyan gyorsan futni, amennyire kedved tartja.
- A benned zakatoló feszültséget irányítsd át oda, ahol jó energiákká tud válni:
- SEGÍTS! Segíts azokon, akiknek most a legjobban van erre szükségük. Keresd meg a legközelebbi, menekülteket segítő helyszínt, és vállalj önkéntes munkát! Érezd, hogy jót teszel valaki mással, mert ettől büszke leszel magadra.
- SPORTOLJ! A séta is tök jó. Levezeti a feszültséget, és a testedre is jó hatással van.
- ÉLVEZD! Csináld azt, amit nagyon szeretsz. Lehet ez hobbi, munka, játék vagy akár… Igen, az is jó.
Csak ezt az átkozott zabálást fejezd be!
Barátsággal :-)